Pécs – Egy fiatal labrador kutya dolgozik néhány hónapja a Baptista Szeretetszolgálat OSZSK pécsi intézményében. Parfé okossága, kedves természete sok örömteli pillanatot ajándékozott már eddig is az idős ellátottaknak és a munkatársaknak.   

A Baptista Szeretetszolgálat Országos Szociális Segítő Központjának Pécsi Gondozási Központjában szigorú rend uralkodik ezekben a vírusos időkben, a szociális szakemberek mindent megtesznek a rájuk bízott idősek biztonsága érdekében.

– Parfé az év elején, nyolchetes korában került hozzánk – meséli Márta, az intézmény ápolásvezetője. – A párommal az úgynevezett Önkéntes Kölyöknevelői Programban veszünk részt, amely a vakvezető kutyák képzésének alapja. Körülbelül egyéves koráig maradhat a családunkban Parfé. Feladatunk a kutyus szocializálása, nyugodt családi körülmények biztosítása és kapcsolattartás a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolával. A nevelési időszak lejárta után következik a vizsga, valamint az ismételt egészségügyi vizsgálatok sora.

Amennyiben Parfé megtanulja az elvárt feladatokat és semmilyen mozgásszervi és más egészségügyi problémát nem találnak nála, visszakerül az Alapítványhoz a speciális kiképzésre. De egyelőre Mártával van, aki heti két alkalommal elhozza magával a gondozási központba. Ahol természetesen valamennyi idős már nagyon várja ezeket a napokat, nagyon megszerették az új „dolgozót”.

– Parfé már pici kora óta rendkívül érdeklődő, meglepően könnyedén alkalmazkodott az életünkhöz, nyugodt, szívesen tanul és nagyon okos – folytatja csupa szeretettel a hangjában Márta. – Amikor itt vagyunk együtt, minden lakó szeretettel üdvözli, köszönnek neki, Parfé pedig farokcsóválva az odafigyelésével hálálja meg az idősek kedvességét. Gyakran simogatják, előfordul, hogy egyszerre hárman is beszélnek hozzá és mesélnek a saját kutyusaikról. Amikor egyedül érkezem, az idősek első kérdése az, hogy miért nem jött velem Parfé?

Márta elmesél egy történetet, amivel egyben be is mutatja Parfé „munkáját”.

– Az egyik lakó egy-két napja már nem akart közösségbe menni, nagyon szomorú volt és nem akart már enni sem. Bementünk hozzá, Parfé leült az idős hölggyel szemben és rögtön kialakult közöttük egy kapcsolat. Attól a pillanattól fogva percekig tartó simogatásban volt része. Közben beszélgettünk, megoldottuk a felmerült problémát és még Parfénak is jutott egy kevés szalámi.

– Amikor elkísér Parfé a munkahelyemre, belépéskor őt is áttörlöm fertőtlenítő kendővel. Az intézményben folyamatos a szájmaszk viselés, az állandó fertőtlenítés, a távolságtartásra vonatkozó előírások betartása. Különösen a hozzátartozókkal való kapcsolattartás hiánya nehezíti meg az otthon lakóinak életét. Az utóbbi hiány pótlásában tud nagyon sokat segíteni Parfé, aki egy kincs, és ez a kincs az idősek életének is a része már. Sok örömet, vidámságot, szeretetet hozott hozzánk és szebbé tette a napjainkat, ami különösen fontos ezekben a nehéz hónapokban. Eddig is nagyon barátságos volt a kislétszámú és nagy kerttel rendelkező intézmény, de a kutya jelenléte tovább fokozza az otthon érzetét sokaknak, akik korábban is kutyussal éltek. Akiknek eddig ez az élmény nem adatott meg, azok is rácsodálkoznak arra a szeretetre, amit ez a kutyus tud adni, feltétel nélkül mindenkinek.

Márta tudja, hogy fájdalmas lesz a pillanat, amikor Parfé élete egy újabb fordulatot vesz és speciális vakvezetőképzésben részesül a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában. Emiatt el kell hagynia az időseket és Mártát is. Mennie kell, de ő itteni küldetését addigra teljesíti, Mártáék pedig addig is azért vannak mellette, hogy elindítsák az úton.

– Nagyon hiányzik majd, de itt hagy magából valamit. Példát mutatott, emlékeztetett minket arra, hogy csak önzetlenül érdemes élni és cselekedni.

Parfé után remélhetően egy újabb kis vakvezető tanuló kutyus teszi majd a ház életét különlegessé.