Pécs – A pandémia új kihívások elé állította a bentlakásos intézményekben dolgozókat, a terápiás munkatársakat, mentálhigiénés szakembereket. A foglalkoztatások nagy részét más módon kellett és kell megvalósítani, mint a járvány időszaka előtt.

A lakók fertőzéstől való megóvása természetesen az elsődleges cél, azonban a lelki egyensúlyuk megőrzése szintén fontos – így történik ez a Baptista Szeretetszolgálat OSZSK Pécsi Gondozási Központjában is. Az idősek mentális jóllétének biztosítása és érzelmi biztonságának támogatása ugyanis legalább olyan jelentőséggel bír, mint az alapvető gondozás, ápolás biztosítása. A társas kapcsolatok hiánya és a depresszió, valamint a szorongás között szoros összefüggés van. A társas kapcsolatok biztosítása a kijárási korlátozások, látogatási tilalom idején különösen fontos.

– A hatósági előírásokból adódó szociális távolságtartás mindannyiunkat negatívan érintett, és ez a hatás még inkább jelentkezett az idősotthon lakói körében – mondta Halász Rita telephelyvezető. – Nem fogadhattak látogatót, nem hagyhatták el az intézményt, nem szervezhettünk közösségi programokat, elhalasztottuk a rendezvényeket, minden olyan mentálhigiénés programot, foglalkoztatást szüneteltettünk, ahol nem tudtuk biztosítani a másfél méter távolságot. A nem egy szobában lakó időseknek az intézményen belül a közösségi terekben is tartaniuk kellett a távolságot.

Az intézményben a foglalkoztatások nagy részét felváltotta a terápiás munkatárssal történő egyéni beszélgetés. Mégis úgy érezték, a szabályok betartásával biztosítani kell a csoportos foglalkoztatást is, és valami új, valami „más” programot ajánlva az időseknek, meg tudják törni a pandémia miatti monoton napirendet.

– Az időseknek különösen hiányoztak azok a programok, amikor egy külsős segítő, önkéntes csoport, egy másik idősek klubja, helyi óvoda, gimnáziumi diákok jelentek meg az intézményben. Ezt a hiányt pótoltuk egy külső segítő megkeresésével, aki vállalta, hogy online felolvasást tart az időseknek – folytatta Halász Rita. – Biztosítottuk a felolvasás technikai hátterét laptoppal, kamerával, és a társalgóban lévő nagyképernyős televízió összekapcsolásával.

A gondozóházban követték azokat az alapelveket, amelyek minden foglalkoztatásnál fontosak: soha nem lehet „kötelező” az időseknek, fontos szabály az önkéntesség. Azt tapasztalták, hogy első alkalommal még enyhe rábeszélésre volt szükség, hogy összeüljön a csoport, később már természetessé vált keddenként a reggeli utáni program. Ezzel biztosították a folyamatosságot, rendszerességet– nem egyhangúságot –, amely szintén fontos szabály.

– Figyeltünk amértéktartásra, próbáltuk behatárolni azt az időkeretet, amit még az idősek figyelemmel tudnak kísérni. Fontos volt a folyamatos kapcsolat Judittal, mert ő nem látta jól, mi történik nálunk a társalgóban, ezért folyamatosan visszajeleztünk, mikor látjuk úgy, hogy be kell fejezni a felolvasást. Első alkalommal Judittal választottuk ki azt a regényt, amivel elkezdtük a foglalkoztatást, majd könnyedebb műfajra váltottunk, idővel az idősek egyre aktívabban vettek részt a művek kiválasztásában. Előkerült novella, szépirodalom, mese is. Így tettük a foglalkoztatást változatossá, ami szintén nagyon fontos.

A felolvasás után zárásként beszélgettek az elhangzott könyvről, szövegről. Próbáltak régi emlékeket felidézni. Nem mindenki vett részt aktívan a beszélgetésben, az ő esetükben legalább azt elérték, hogy csendes szemlélőként, de részt vettek a foglalkoztatásban.

– Az online felolvasással egy szellemi, kulturális foglalkoztatási formát valósítottunk meg a pandémia alatt. Célunk nem csak a szellemi frissesség megőrzése volt, hanem egy újfajta próbálkozás az online térben történő foglalkoztatásra, célja, hogy elkerüljük az idősek elszigeteltségével együtt járó mentális kockázatokat, hogy lássanak új arcot, „találkozhassanak” külsős segítővel is.