Szenczy Sándor elnök, Szilágyi Béla főigazgató, Szabó Csaba oktatási igazgató, valamint Kotajról Ruskáné Fintor Mária, Budapestről Tatai Erika, Nagy Zsuzsa és Papp Tünde, Seregélyesről Szabó Anna február 19-től 26-ig a Fényforrás gyermekotthonban és a Reménység Házában folyó tevékenységgel ismerkedett, miközben találkoztak az intézmények hálás kis lakóival. A Baptista Szeretetszolgálat által támogatott árvaházban és iskolában elsősorban kreativitást fejlesztő foglalkozásokat tartottak a magyar szakemberek, akik átadták ajándékaikat a földrengés miatt szülői gondoskodás nélkül maradt gyermekeknek. 

Szabó Anna, a seregélyesei baptista általános iskola tanítója, igazgató-helyettese elmondta: rendkívüli hatást gyakorolt rá és önkéntes útitársaira a szigetországban tapasztalt helyzet, a szembesülés az ott élő emberekkel, egy egészen más mentalitású világgal. Az ott töltött néhány nap alatt megpróbáltak olyan szinten belelátni a 2010-ben lesújtó természeti katasztrófa következményeivel küszködő mindennapokba, amennyire az a rendelkezésre álló idő alatt lehetséges volt. Meghatotta őket az a szeretet, megbecsülés és hála, amit a helybéliek mutattak például az istentisztelet közben, amelyen részt vett a magyar küldöttség.   

- Azért még mindig látszik a földrengés nyoma, az élet többnyire az utcán zajlik. Nagy a szegénység, hiszen egyáltalán nem ritka, ha valaki napi két dollárból tengeti az életét,  és láttuk, hogy a kelleténél sokkal több a munkanélküli - mondta Szabó Anna, aki szerint ez utóbbi a térség legsúlyosabb problémája. 

A tanítónő a néhány napot összetett és tartalmas időtöltésként jellemezte, és beszélt egy nagyszerű kezdeményezésről is. A seregélyesi gyerekek korábban több, mint nyolcszáz karkötőt, nyakláncot készítettek Haitiban élő kis társaiknak, de küldtek róluk, az iskola életéről szóló emlékkönyvet, és egy korábban elkészített, Magyarországról és szűkebb hazájukról szóló video-felvételt is. Az akció folytatódik: elsősorban üveg és műanyag gyöngyöket gyűjtenek, ezeket eljuttatják Haitira, az ottani gyerekek pedig ezekből készítenek ékszereket, hogy hozzájárulhassanak iskolájuk fenntartásához. A magyar tanárok gyűjtésre buzdítják a szülőket, a helybélieket és mindenkit, aki a szívén viseli a rászorultak sorsát.       

 - Csak apró ajándékokat kaptak tőlünk az ottani gyermekek, de az a boldogság, az a  szeretet, ami viszonzásul belőlük áradt, felejthetetlen marad számomra, amíg élek - zárta szavait Szabó Anna.