Sodorja őket a reménység
Author: Főadmin Date: 2013. november 19., kedd 17:27
Szófia (Tihanyi Tamás) – Szíriai menekülteknek juttatott el segélyt minap a velencei alapítású Baptista Szeretetszolgálat.
Egy korábbi háború képei mosódnak fel előttem emlékeim széles folyómedréből. A délszláv válság, amikor gyakran magyar harcolt magyarral, emberség az embertelenséggel, gyűlölet a kitartással. A Balkán testét a kilencvenes években már sokadszorra tépte fel az öldöklés karma, mint ahogyan még mindig tömegsírokban nyugodnak a világháborúban a partizánok által meggyilkolt magyarok ezrei. De ez most már egy másik háború. Amely nem kevésbé kegyetlen, nem kevésbé bonyolult és nem kevésbé fájdalmas az előzőeknél.
Igaz, a szíriai vérengzés kissé távolabb van a szemérmes, kétszínű és béketeremtő tetteiben gyakran impotensnek bizonyuló Európától, de a menekültek első hullámai már átcsaptak az unió határain. Az első embercunami Bulgáriát érte el, naponta több százzal növekszik és már a 12 ezret átlépte a beözönlők száma. A bolgár katasztrófavédelem még kapkod a levegő után, hiszen csak kétezer menekült befogadására alkalmasak a táborai. Pedig Szíriában nem lesz egyhamar béke.
Amíg megtesszük a Szófiáig tartó cirka nyolcszáz kilométert, van időm felidézni az eltelt tizenhét évet. Az időt, amely a Baptista Szeretetszolgálat velencei megalakulásától mostanáig eltelt, az újságírás regényét, amelynek katarzisait számomra mindig a segélyszervezet munkatársaival megtett egy-egy út jelentette újabb és újabb háborúk és természeti katasztrófák felé. Tapasztalt útitársaimat mind régről ismerem, vezetőnkkel, Gál Dáviddal 2001-ben két hetet dolgoztam Afganisztánban: azóta ő a szeretetszolgálat nemzetközi igazgatója lett. Most a Vrazdhebna táborba tartunk, amely egy lepusztult iskolaépület nem messze a repülőtértől.
– Hosszú ideje igyekeztünk már, hogy megtaláljuk a módját a szír menekültek megsegítésének – mondja Gál Dávid. – Ezért örültünk, amikor októberben megkeresett minket a Külügyminisztérium azzal, hogy Bulgária nemzetközi segítséget kér. Erre reagáltunk, hiszen a bolgár baptistákkal már tizenöt éves kapcsolatot ápolunk. Rajtuk keresztül találtuk meg a Vrazdhebna tábort, illetve annak vezetőjét, egy nyugalmazott bolgár katonatisztet. Felmértük az igényeket és összeállítottuk a segélycsomagokat. Ezek átadását végezzük el a táborban, ahol négyszáz szíriai menekült él.
A szürke ég alatt szürke épület: első látásra ennyi a tábor. Kemény tekintetű férfiak, arcukat eltakaró nők járják a folyosókat és az udvart, fel sem nézve a közelben felszálló utasszállító repülőkre – nekik az álmaik szárnyalnak egy sokkal jobb világ felé. Mosolyt csak a gyerekek arcán látok. Mint Afganisztánban, Csecsenföldön, Srí Lankán és Kambodzsában, a legkisebbek szája nevetésre görbül, amint egy kis reményt látnak az idegenek érkezésében. A felnőttek egy ilyen őszinte kitárulkozáshoz már többet tapasztaltak. A 31 éves Asszad azonban kevésbé zárkózott, kék szemei barátságosak. Kémikus, Dubajban dolgozott vendégmunkásként. Amikor hazament szabadságra, a háború fogadta. A hátát a falnak veti, úgy beszél.
– Ahogy hazaértem, egyre rosszabb lett a helyzet. Fegyvert akartak adni a kezembe, de nem tudtam, ki ellen kellene harcolnom, annyi féle csoport vesz részt a háborúban. Ezért inkább elmenekültem.
Ahol élt, ott eleinte viszonylag nyugodt volt a helyzet, de megszűnt az ivóvíz-, az áramellátás és nem volt mit enniük. Aztán a hadsereg egyre inkább azt a körzetet is be akarta vonni a harcokba. Asszadot megkérdem, milyen az életük a táborban.
– Eleinte nagyon rossz volt, de kezdjük megszokni az új környezetet és próbálunk munkát találni, mert nem akarjuk, hogy a bolgár állam tartson el minket.
– Hazatérnétek?
– Igen, persze, de ez egyelőre lehetetlen.
– Mikor érhet véget a háború Szíriában?
– Az biztos, hogy nem mostanában. Nagyon sok csoport harcol egymással.
– Kinek az érdeke ez a háború? Kinek jó ez?
– Minden szomszédos országnak és nagyhatalomnak is megvan a maga érdeke. Ezt a legtöbben közülünk így gondolják.
A csomagok gazdára találnak, a családok pedig tovább élik közös életüket a zsúfolt osztálytermekben. Az egykori iskola falán fehér foltok jelzik a táblák helyét. Ahol nyilván a békéről is sokat tanítottak az intézmény virágkorában a bolgár pedagógusok. De hiába: a háborúhoz még mindig sokkal jobban értünk.
RELATED NEWS
Szülésznők képzésével folytatódik a Szeretetszolgálat csádi programja
N'Djamena - A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai folytatják csádi humanitárius programjukat. Ez már nem az első afrikai ország, ahol támogatást nyújt a segélyszervezet, amely a külföldi programok végrehajtásával párhuzamosan tevékenységének kilencven százalékát továbbra is magyarországi szociális és oktatási intézményekben végzi.
Humanitárius képzés előadói voltak a Baptista Szeretetszolgálat vezetői
Lagos – A magyarországi Baptista Szeretetszolgálat vezető munkatársai – Dr. Szilágyi Béla elnök, Gál Dávid ügyvezető igazgató és Szabó Márk segélyakció koordinátor – július 5-től 7-ig a nigériai Lagosban, a texasi Baylor Egyetem szakembereivel együttműködve sikeres posztgraduális képzést hajtottak végre.
A Baptista Világszövetség tagjainak sorába választotta a magyarországi Baptista Szeretetszolgálatot
Lagos – A nigériai Lagosban tartott ülésén a Baptista Világszövetség Főtanácsa nemrégiben egyhangúlag tizenhárom új tagot hagyott jóvá, ezzel a szervezet teljes tagsága 134 országot képviselve 266-ra emelkedett. Az új tagszervezetek közül tíz afrikai, ám a tagsággal elismerték az idén 28 éves magyarországi Baptista Szeretetszolgálat tevékenységét is.