MENU Elhivatottság és türelem: egészségügyi ellátás a Tranzit Zónában
Author: Főadmin Date: 2015. szeptember 12., szombat 11:37
- Szlovákiából érkeztem, ott dolgozom mentőtisztként tizenkét éve – mondta el Mária, amint két ellátásra szoruló között maradt időnk beszélgetni. – A munkámnak élek, és gyönyörű kislányomnak, a 8 éves Réka Annának.
- Gondolom, a kislány orvos szeretne lenni…
- Az még nem biztos, ilyenkor még a gyerekek nagyon sok mindenre gondolnak, hogy mivé szeretnének lenni.
- Milyen indíttatás hozta ide?
- Röviden annyi, hogy szeretnék segíteni, amiben tudok, amire lehetőségem adódik. Fontos az együttérzés, az, hogy próbáljunk embertársaink sorsán javítani.
- Volt valamilyen előzménye mostani karitatív munkájának?
- Figyelemmel kísértem a híreket és Pavelcze Lászlóval, a Baptista Szeretetszolgálat vészhelyzet-kezelési igazgatójával beszélgetve megkérdeztem: nincs szükség valamilyen segítségre? Így lettem önkéntes segítő.
- Feltételezem, hogy nem az utolsó ilyen alkalom lesz ez.
- Nagyon szeretném, hogy ne az legyen, azt tervezem, hogy amint arra lehetőség adódik, továbbra is együtt dolgozzak a segélyszervezettel.
- Milyen betegségek, sérülések a jellemzőek a menekülteknél?
- Gyakori a megfázás, a nátha, a lázas tünetekkel járó betegség, aztán előfordul a hasmenés, a hányás. De akadnak komolyabb esetek, elénk kerültek vesegyulladásos, vakbéltünetes, bárányhimlős betegek is. De ők nem igényelték az orvosi ellátást, inkább tovább indultak.
- Miként érzi, milyen lélekkel, milyen hangulatban érkeznek ők?
- Olyan területről érkeznek a menekültek, ahol korábban nagy nyomás alatt voltak. Ahol élni nem lehet. Európától várják a segítséget, el akarnak jutni Németországba vagy Svédországba. A kialakított tranzitállomásokon igyekszünk számukra egészségügyi ellátását biztosítani, meleg ételt és ruhát is kapnak.
- Mi az, ami ilyen munkára sarkallja, miközben tudjuk, hogy nagyon sok egészségügyi dolgozó inkább nyugatra megy a több pénzért...
- Egy szóval kifejezve: elhivatottság. Másként nem lehet emberekkel dolgozni, mert az a legnehezebb. Mindenkinek a kedvére tenni nem lehet, de igyekszünk, s próbálkozunk, hogy ez sikerüljön. Aztán kiderül, hogy az igyekezetünk elegendő-e. Mindig reméljük, hogy az lesz.
RELATED NEWS
Vakon, de nem világtalanul – János nem lát, de másokon segít!
Vajon hányan élnek olyanok körülöttünk, akik mindenféle apró bosszúságban a világvégét látják? Akik lélekben összezuhannak a szakmai sikertelenség, a magánéleti botlások miatt? Nekik érdemes volna megismerniük Hajner Jánost, aki még látta a szülei és a testvérei arcát, a fákat, a házakat – ezekre, és a színekre ma is emlékszik. Ám 9 évesen a sors örökre lehúzta a szeme előtt a fekete függönyt. Azóta vak, és egy ideje másokon segít.
Munka! Gondozottunk, a 102 éves Terike néni szerint ez a hosszú élet titka
Csodálatos, megható pillanatoknak lehettek tanúi a Baptista Szeretetszolgálat vezetői és munkatársai, amikor minap felköszöntötték szervezetünk házi segítségnyújtás szolgáltatásának legidősebb ellátottját. Hihetetlen, de igaz: Terike néni minap 102 éves lett!
Szakszerű és gyors segítségnyújtás az extrém hőség idején
Munkatársaink és önkénteseink a rendkívüli meleg napjaiban minden lehetséges módon igyekeztek segíteni azoknak, akik egy-egy palack ásványvíz formájában szívesen fogadták a gondoskodást.
