Laura Dolan és Matt Rivers írása, CNN

2022. 04. 04.

Budapest, Magyarország (CNN) Ez egy átlagos iskolai nap a budapesti Körösi Baptista Gimnázium diákjai számára – tanulnak, előadásokat tartanak, nevetnek a barátokkal.

Köztük van a 17 éves Alla Renska, egy magas, hosszú, szőke hajú lány, aki óráról órára hordja magával rózsaszínű hátizsákját. Renska azonban nem hétköznapi diák, és többé nem hétköznapi életet él – vagy azt az életet, amelyet alig hetekkel ezelőtt elképzelt. Akkoriban Renska vizsgákra tanult szülővárosában, Kijevben, Ukrajnában, és azt tervezte, hogy angol-török nyelvi fordító lesz.

Ukrajna orosz inváziója mindent megváltoztatott.

"Robbanásokat hallottunk és a házunk remegett" - mondta Renska a CNN-nek.

Ekkor a szülei meghozták azt a gyötrelmes döntést, hogy biztonságba küldik, el az országból.

Még mindig nem hiszi el, milyen gyorsan megváltozott az élete az orosz invázió óta. "Ez a 21. század, ez Ukrajna, ez Európa, miért?" Renska szülei megszervezték, hogy jó barátainál szálljon meg Magyarországon, mivel ők Ukrajnában maradtak, hogy gondozzák idős nagymamáját, aki túl gyenge ahhoz, hogy utazzon.

Alla Renska, a képen a szüleivel Ukrajnában.

Gyorsan csomagolt.

"Soha nem fogom elfelejteni azt a napot" - mondja, felidézve az emberek tömegét, akik a metróban menedéket kerestek a becsapódó tüzérségi tűz ellen. – Istenem, mennyi ember volt ott!

Amikor Renska megérkezett a pályaudvarra, a tömeg miatt nem tudott elbúcsúzni apjától. Fellökték a vonatra, és ennyi.

„Sírtam – emlékszik vissza Renska –, talán egész este.

Nem sokkal a vonat indulása után légiriadó sziréna szólalt meg. Apjának az állomáson kellett aludnia, így nem tudta, hogy a vonat biztonságban van-e. Addig nem hallott róla, amíg Magyarországra nem ért. Renska kevés fényképet készített az út során – csak olyanokat, amelyeken sivár táj látható, amely szerinte megfelelt az érzéseinek.

A vonatút során döntött úgy, hogy ír egy e-mailt a Kőrösi Baptista Gimnáziumnak, Magyarország egyik legjobb iskolájának. Írt a háborúról és elmagyarázta, mi történt vele. Beszámolt nekik az elért eredményeiről is.

„Versenyeket nyertem Ukrajna történelméről, az ukrán nyelvben és a külföldi irodalomban.” – írta Renska. "Már három tudományos dolgozatot írtam a Kis Tudományos Akadémia kijevi részlegében 2020-ban és 2021-ben."

E-mailjét egy kéréssel fejezte be: "Nagyon szeretnék iskolába járni és tovább tanulni!!! Kérem, hogy segítsenek nekem." A levél dátuma: „Az ukrajnai háború 10. napja”. S valóban kapott segítséget.

Renska készített néhány fotót vonatútja során Magyarországig. Azt mondja, hogy a sivár táj egybevágott azzal, ahogy érezte magát, amikor elmenekült hazájából.

Az iskola vezetősége felhívást intéztek az iskolai közösség szülei körében, és mintegy 90 000 dollárt gyűjtöttek össze, hogy lakókonténereket kollégiumi szobákká alakítsanak át hálószobákkal, fürdőszobával, zuhanyzókkal és egy kis konyhával az iskola főépületén kívül.

Ezekben a konténerekben most Renska alszik és tanul.

Napjait órákon tölti, és egy új nyelvet – magyart – tanul.

Az éjszakákat a kollégiumi szobában tölti néhány tizenéves lánnyal, akik szintén nemrégiben menekültek el Ukrajnából, és az iskola fogadta be őket.

Renska azt mondja, szeret ilyen közel lakni az iskolához, és találkozhat más ukrajnai diákokkal.

"Ukrajnában hihetetlen osztályom volt és csodálatos tanáraim. Itt is vannak rendkívüli emberek" - mondja, hozzátéve, hogy "csodálatos emberek, akik a családommá váltak".

A Körösi Baptista Gimnázium igazgatója szerint a következő hetekben még 12 ukrajnai diák elhelyezésére van elég hely.

A Kőrösi Baptista Iskola konténereit kollégiumi szobákká alakították át ukrán menekültek számára.

Az iskola egy pszichológust is biztosított a lányoknak, egy orosz hölgy segít megbirkózni az átélt traumával.

A trauma ellenére Renska azt mondja, igyekszik nyugodt maradni.

"Igyekszem nem sírni, és igyekszem erős lenni a szüleim miatt, tudom, hogy ha sírok, attól nem érzik jól magukat."

Ez az erő megmutatkozik, amikor Renska videó telefonon felhívja a szüleit. Csupa mosoly, ahogy az iskoláról és a munkáról beszámol.

Édesanyja, Indira Renska azt mondja, nem tudja megmagyarázni, mit érez a lányával kapcsolatban, aki ilyen távol van az otthontól.

"Túl fájdalmas (hogy beszéljek róla)" - mondja Indira. "Nagyon szeretem. Az, hogy most biztonságban van, a legfontosabb (dolog) számomra."

Egy fotó, amelyet Renska szülei közvetlenül azután küldtek neki, hogy elhagyta Ukrajnát, az első tavaszi virágot mutatja, amely a háza közelében a hóból virágzott ki.

Miután a hívás véget ér, és az anyja leteszi, Renska bátor arca megroggyan, és sírni kezd. "Annyira igazságtalan, hogy én itt vagyok, és a szüleim ott” – mondja. Ennek ellenére eltökélt szándéka, hogy optimista marad.

"Én csak egy normális életet szeretnék" - mondja Renska, és abban hisz, hogy egy napon visszatérhet Ukrajnába, ahol visszamehet a barátaival bolondos videókat és szelfiket készíteni, és játszhat a bandurán, a klasszikus ukrán hangszeren, amely az országa létéért folytatott harc szimbólumává vált.

Egyelőre egy fotóhoz ragaszkodik, amelyet a szülei közvetlenül a távozása után küldtek neki. Az első tavaszi virágot mutatja, amely a háza közelében a hóból virágzott ki. Azt mondják, a közelgő fényes idők jele.