Nem volt könnyű élete, lemondtak róla a biológiai szülei. Épp akkor, amikor egy baba az ölelést, a közelséget, kapcsolódást, a mély szeretet tanulja, ő egyedül volt egy nevelőotthonban.

Roma származásúként nem sok reménye volt a jó életre. Rettegett az anyaságtól, vajon tudja-e szereti majd gyermekét – folyton ez kattogott az agyában. Hajniból a nehézségek ellenére remek ember, kiváló anya lett: roma sorstársain segít, angol nyelvtudását a napokban tolmácsként hasznosítja egy gyerektáborban.

Hajni nagy családja

Épp egy bibliai történetet próbál elmagyarázni a gyerekeknek Anita, aki Amerikából érkezett Magyarországra önkénteskedni, hogy egy hétig több társával rászoruló gyerekeknek tartson tábort. Ha Hajni nem lenne, a gyerekek vajmi keveset értenének Anita szavaiból, noha évek óta tart az amerikai szervezet nyári tábort több baptista iskolában is.

Hajni viszont tolmácsol, nem is akárhogy, az angol nyelven kívül a Biblia is ismerős terep számára, így egyik történetet sem gond érthetővé és fogyaszthatóvá tennie úgy, hogy a gyerekek értsék és élvezzék is.

– Én is mindig szerettem hallgatni ezeket a történeteket esténkét, amikor a családban közösségi időt tartottunk – kezdi Hajni, akit ma már Benedekné Dan Johanna Hajnalkának hívnak.

Hajni és Anita

Honnan ez a sok név – merült fel bennem rögtön, és persze mindenre van magyarázat. Hajnit Hajninak anyakönyvezték a biológiai szülei, akik lemondtak róla. Nem ismeri őket, s nem is szeretné soha. Két és fél éves koráig nevelőotthonban élt egy testvérével, csak ő maradt neki a vér szerinti hozzátartozói közül. Szerencsére nincsenek emlékei ezekből az időkből, csupán az, hogy amikor nevelőszülőkhöz került és bepisilt, nem szidták le, hanem türelemmel tisztába tették. A jó érzésre emlékszik, amit a tisztaság és az illatos ruha jelentett számára. Két és fél évesen került magyar nevelőszülőkhöz, akik később, hét éves korában örökbe is fogadták. Tőlük kapta a Dan Johanna nevet. Szigorú, de szeretetteli nevelést kapott 11 testvére körében. Vér szerinti testvére is a család része volt, ahol hét saját és öt örökbefogadott roma származású gyermeket neveltek.

– A tanulást vette a legszigorúbban apa és anya, abban nem volt mellébeszélés. A kemény munkára, az életre neveltek. Nagyon hálás vagyok nekik – folytatja. A főiskolát majdnem elvégeztem, már csak a szakdolgozat hiányzik, de valahogy nincs elég önbizalmam.

Pedig lehetne, Hajni kiválóan beszél angolul, oda-vissza tolmácsol a gyerektáborban.

– Az iskolában tanultam angolt, de nem sok sikerrel, később a munkám során is kapcsolatba kerültem a nyelvvel és nagyon zavart, hogy nem értem. Magamtól kezdtem el tanulni, olyan témájú Youtube videókat néztem, amik érdekelnek, így szép lassan rám ragadt.

Tatárszentgyörgyön vagyunk, a kis Pest megyei településen. Az utcákat járva azonnal szembetűnő, sok a roma, ez mindig ellentéteket szül, kevés a munkalehetőség, még egy bevásárlásért is utazni kell. Tatárszentgyörgy egyike annak a háromszáz településnek Magyarországon, amelyet a legszegényebbnek nyilvánítottak, s felkérték többek között a Baptista Szeretetszolgálatot, próbálja felzárkóztatni a falut, az embereket. A segélyszervezet átvette az iskola fenntartását, s Jelenlét Pontot hozott létre.

Hajni tolmácsolás közben

Hajni itt dolgozik öt éve, a Baptista Szeretetszolgálat Jelenlét Pontján, sorstársain segít.

– Nagyon hamar kialakult bennünk a testvéreimmel az esti családi Biblia foglalkozásoknak köszönhetően, hogy szeretnénk másokon segíteni, olyasmit csinálni, ami a hasznukra válik, amitől épülnek, ezért tudatosan ilyen munkát kerestem. A Jelenlét Ponton mindenben segítünk, amire épp szükség van: baba-mama foglalkozásaink vannak, álláskeresésben is segítünk, az ifi klubunk is nagyon népszerű, de van főzőklubunk, foci, ügyintézés és más intézményekkel is együttműködünk. Most épp angolból korrepetálok egy kisgyereket, s hatalmas élmény számomra a fejlődését kísérni. Nagyon hálás vagyok a vezetőimnek, a kollégáimnak a bizalomért, amit irántam tanusítanak!

Hajnit az örökbefogadás gondolata is mindig vonzotta, hiszen számára sosem volt titok, hogy ő is így került szerető, gondoskodó családjához, általuk kapott reményt a reménytelenségben.

– Mivel rajtunk is segítettek a szüleim, én is szeretném megadni valamikor egy árva kisbabának a jó élet lehetőségét. Ki tudja, hogy alakult volna az életem, ha nem kerülök még kicsiként jó családba? Sokkal érzékenyebb vagyok erre szerintem, mint mások. Ugyanakkor egész életemben attól rettegtem, hogy nem tudom majd szeretni a gyermekemet, hiszen az elhagyatottság érzése kísér az utamon.

Hajni a férjével és a kisfiával

Hajni öt éve férjhez ment Gergőhöz, akitől két és fél évvel ezelőtt megszületett kisfia, Ezra, s bebizonyította, hogy kár volt aggódni. Ők hárman rajonganak egymásért, Hajni végtelenül türelmes, szerető, gondoskodó édesanya lett.

– Most épp annyi idős a kisfiam, mint én voltam, amikor a nevelőszüleimhez kerültem az intézetből. Látom, mennyi minden maradhatott ki nekem piciként amiatt, hogy engem akkor nem ölelt, nem védelmezett senki. Vajon a fogzást is egyedül vészeltem át? Vigasztalt-e bárki, ha egyedül éreztem magam? Most sokkal erősebbek bennem ezek az érzések, mint bármikor. Egész életemben alvásproblémákkal küzdöttem, s most, amikor Ezra ágyánál virrasztok, gondoltam csak át, hogy az én ágyam mellett senki sem virrasztott, amikor beteg voltam, amikor rosszat álmodtam. Nem tudok szorosabb köteléket, erősebb szeretet elképzelni, mint ahogyan a fiamhoz kötődöm, de be kell vallanom, az önsajnálatot is kihozzák belőlem ezek az érzések. Sajnálom a kisbaba önmagamat, de talán épp ezért adom meg Ezrának mindazt sokszorosan, amiből én hiányt szenvedtem. Ő gyógyít engem.

Hajninak teljes az élete, boldog, a helyén érzi magát. A jövőjét úgy képzelni, hogy bárhol is tevékenykedjen, mindig mások hasznára legyen – szeretve és tisztelve érezze magát az, akiért dolgozik.

Berczelly Réka