A szeretet, az együttérzés, az összefogás csodája: együtt a BOK-csarnokban
Author: Főadmin Date: 2023. január 24., kedd 12:21
A Baptista Szeretetszolgálat időszakos kiadványának, a Felebarát Magazinnak decemberi különszáma elsősorban az orosz-ukrán háború miatt kialakult humanitárius válság hatásaival, az arra adott válaszokkal foglalkozott. A BOK-csarnokban azóta is megszakítás nélkül fogadjuk a menekülteket. Kiadványunkban Révész Szilvia erről a tevékenységről írt.
A háború viszontagságai, a bizonytalanságok és nehézségek kellős közepén segítőként átélhettünk valami mást is: a szeretet, az együttérzés, az összefogás csodáját. Mert amilyen váratlan volt, hogy itt a szomszédban egyszer csak háború van és százezrek menekülnek nap nap után, olyan meglepő volt az is, ahogy a magyarok megnyitották a szívüket és megnyitották az otthonaikat is, hogy befogadják a menekülőt, hogy segítsenek a rászorulónak, hogy támogassák a segítőt.
Együtt vittük véghez mindezt, és együtt szolgálunk ma is a szükségben lévők felé.
Számomra ennek az egységnek és összefogásnak a kézzelfogható példája mindaz, ami a BOK-csarnokban történt és történik ma is. 2022. március 21-e óta fogadja a fővárosba érkező ukrán menekülteket a BOK csarnokban kialakított központi tranzitváró, ahol kulturált körülmények között, minden szükséges szolgáltatást egy helyen megtalálnak az érkezők.
A civilek korábban a pályaudvarokon nyújtottak segítséget a menekülteknek – a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai például a Népligeti Autóbusz Pályaudvar alagsorában kialakított segítőponton.
Márciusban a kormány döntését követően a kormányhivatal munkatársai, a katonák és a civilek összefogásának köszönhetően két nap alatt kialakításra került és megkezdte működését az új tranzitváró. A segítők egymást váltva, tizenkét órás műszakokban azóta is folyamatosan fogadják a menekülteket. Együtt dolgozik itt a segélymunkás, az orvos, a gyerekeket segítő, az állatvédő, a rendőr, a katona, a kormányhivatalnok, a munkaközvetítő, a pénzváltó, a jegypénztáros, a telefonkártyás, a BKV sofőr, a takarító, a biztonsági őr, a hivatásos és az önkéntes. Mindenki azért van itt, hogy annak az érkezőnek, aki a hazáját, otthonát maga mögött hagyva útra kel az ismeretlenbe, annak legyen fedél a feje felett, meglegyen a betevője, legyen éjszakára egy noszolyája, ahol megpihenhet, kapjon egy jó szót, ölelést, orvosságot, segítséget, útbaigazítást, bátorítást, mielőtt továbbmegy élete következő fejezete felé.
Segélyszervezetként mi a BOK-ban a menekültek étkeztetéséért és higiéniai ellátásáért, szükség esetén segélyezéséért vagyunk felelősek. A legtöbb átutazó nappal nálunk, az atlétikai csarnok közepén kordonokkal elkülönített étkezőben sorakozó asztalok körül várta az indulást vagy a találkozást, az estét vagy a reggelt. A hivatalos belépést követően a kormányhivatal munkatársaitól minden érkező kapott egy bónt, amellyel a segélyszervezetek pultjánál beszerezhette a tisztálkodáshoz vagy a gyermekek ellátásához szükséges legfontosabb eszközöket. Samponok, tusfürdők, kézfertőtlenítők, pelenkák, cumisüvegek, bébiételek, tisztasági betétek, papírzsebkendők százai várták és várják a menekülőket. Emlékszem azokra a májusi estékre, amikor a bőröndökkel érkező menekültek a hirtelen jött melegben a nyári ruházatot keresték, ahogy a júliusi éjszaka hűvösére is, amikor az édesanya valami melegebb ruházat után kutatott a gyereksarokban. Mert az az egyetlen bőrönd, ahová a menekülő hirtelen összekapkodta a legszükségesebbet oly keveset tudott csak befogadni abból, ami egy új élethez kellene. S ilyenkor olyan kincs lett mindaz, amit egy idegen segítő egy ismeretlen adományozó jóvoltából ajándékozhat. Sose felejtem el a heteken át bombázott donyecki régióból érkezett fiatal családot, ahol az édesanya egy-egy pár cipőt kért volna a kisgyerekeknek, hiszen csak az az egy volt nekik, amit épp viseltek. El se hittem, hogy a gyereksarok munkatársai épp aznap délután kaptak több tucat vadonatúj minőségi gyerekcipőt egy üzlettől – mindenféle méretben. Az az édesanya se hitte, aki kérdésemre, hogy miben segíthetek, bátortalanul osztotta meg a vágyát, nem hitte, hogy mint egy cipőboltban, úgy választhatja ki a gyerekek kedvére való lábbelit itt a tranzitváró kellős közepén. Együtt ez is lehetségessé vált. Együtt sikerült gondját viselni a ránk bízottaknak.
Mi, a segélyszervezetek munkatársai közösen, egymást váltva és egymást segítve tesszük a dolgunk. Korábban talán soha nem dolgoztunk még ilyen hosszan ilyen összefogással, mint itt a BOK-csarnokban. Hiszen a készleteink is közösek, egy közös raktársátorból dolgoztunk, ami a BOK-kal szembeni MÁV területen volt felállítva. Mindenki azzal töltötte fel a polcokat, amivel épp ő rendelkezett. De amikor leváltottuk az előző műszakot, az ott maradt készletekből indítottuk a munkát. Egymásra utalva tesszük a dolgunkat. Eleinte heti 2-3 megbeszélésünk volt, de most is hetente egyeztetnek a szervezetek műszakvezetői, hogy a lehető legjobban tudjunk segíteni. Pirosak, kékek, zöldek és narancssárgák – ahogy a többiek, a kormányhivatal dolgozói, a takarítók, a biztonságiak hívnak minket.
Együtt segítünk azokkal az önkéntesekkel is, akik nélkül az első hónapok intenzív időszakában nem tudtunk volna folyamatosan helytállni. Mert a tizenkét órás műszakokban tizenkét-tizenöt emberrel közösen dolgoztunk azon, hogy mindig fel legyenek töltve a polcok, mindig legyen meleg tea, kávé, leves, mindig legyen egy útra kész úticsomag, minden utazónak meglegyen a helyjegye a müncheni gyorsra vagy a prágai expresszre. Amikor a műszak előtt fél órával bemutatkoztunk, még nem gondoltuk, hogy tizenkét óra múlva majd ismerősként búcsúzunk egy következő közös műszak reményében. Nem gondoltuk, hogy egy életre összeköt a közös szolgálat élménye, a szükségben lévők fájdalma vagy a gyerekek önfeledt öröme. Együtt segítettünk azokkal az ukrán barátainkkal, testvéreinkkel is, akik talán csak néhány nappal, héttel korábban érkeztek, de maguk is ott akartak lenni, ahol legnagyobb a szükség. Így ismertük meg Júliát, aki március 6-án Kijevből érkezett, és a BOK csarnok megnyitása óta folyamatosan tolmácsol és segíti az érkező menekülteket, most már mint a munkatársunk, és a BOK-os baptista csapat legstabilabb tagja. De így ismertük meg Savyt, az egyiptomi orvostanhallgatót is, aki szintén Ukrajnából menekült Budapestre, hogy a SOTE-n fejezhesse be tanulmányait – s akinek a születésnapját egy éjszakai műszak során együtt ünnepeltük a tranzitváró „éttermében”. Ahogy Ruslanáét is, aki azóta Kanadában talált átmeneti otthont. Ruslana és barátnője Vikával és kisfiával, Márkkal járt hozzánk segíteni. Hónapokig várták a kanadai vízumokat, és nem volt egyszerű a búcsú, mert nem tudtuk, vajon hogyan folytatódik majd az életük, hol kezdi majd Márk az iskolát, mikor lesz esélyük a hazatérésre, s látjuk-e még valaha egymást újra. Ilyen barátságokat adott nekem a BOK-ban végzett munka. Többet kaptam, mint amit adni tudtam. Az együttérzés, az összefogás, a szeretet és a szolgálat felemelő pillanatai kárpótoltak minden átvirrasztott éjszakáért, minden fáradságos szombat reggelért, minden apró kényelmetlenségért és lemondásért. Hálás vagyok, hogy a részese lehettem – és hálás vagyok, hogy az a kegyelem ért, hogy ezen az oldalon, a segítő oldalán élhetem át ezt a háborút.
RELATED NEWS

Baptista iskolák országos tanévnyitó ünnepsége a Kőrösiben
Budapest - Az idei tanítási évet a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnáziumban ünnepélyes külsőségek között nyitották meg az ország baptista iskolái. Augusztus 29-én, pénteken egy olyan intézmény adott otthont az eseménynek, amely a 2024/2025-ös tanévben egy minden korábbinál átfogóbb szakmai felmérés alapján az ország 5. legjobb középiskolája lett, továbbá az egyházi intézmények rangsorában az 1. helyen végzett.

Országos oktatási konferencia az Újpesti Baptista Imaházban
Budapest - Augusztus 28-án Dr. Szilágyi Bélának, a Baptista Szeretetszolgálat elnökének és Mészáros Kornél lelkipásztornak a szavaival az Újpesti Baptista Imaházban megkezdődött, majd Dr. Szabó Csaba oktatási főigazgató köszöntőjével és szakmai, hitéleti előadásokkal folytatódott a Baptista Tanévnyitó Oktatási Konferencia, amelyre az ország minden részéről megérkeztek a segélyszervezet fenntartásában működő intézmények vezetői, pedagógusai.

Rendben folytatódik a Tábitha Gyermekhospice Ház építése
Törökbálint - Úgy számoljuk, hogy miközben a jelenlegi intézmény teljes kapacitással működik, tavasszal ünnepélyesen felavathatjuk az új Tábitha Gyermekhospice Házat.
