Talán a dél-kelet-ázsiai cunami idején változott meg valami végérvényesen. Akkor, mindössze négy esztendővel az ezredforduló után olyan mértékű adomány érkezett meg és gyűlt össze a szökőár áldozatainak, a túlélőknek, hogy az még a tapasztalt segélymunkásokat is meglepte. Hasonló változás volt látható a karácsonyi adománygyűjtő programunkkal kapcsolatban is: az amerikai mintára felépített és megszervezett Cipősdoboz Akció ékes bizonyítékát adta annak, hogy végre elhittük: hazánk és a hazában élők most már nem csupán adományokra szorulnak, maguk is képesek, sőt, akarnak adni.

Adni – a szó minden nemes és hétköznapi értelmében.

Ez azonban nem csupán azt jelenti, hogy becsomagolom az ajándékot, dobozba pakolom az élelmiszert, vagy átutalom a támogatást: adni lehet időt és munkát is. Szívvel végzett tevékenységet. A Baptista Szeretetszolgálat itthon és külföldön vállalt szerteágazó feladatait ma már elképzelhetetlen volna megszervezni és végrehajtani önkéntes szerepvállalás nélkül. Így van ez szociális és oktatási területen, így történik ez az adományozásban, a nyelvtanulásban és a segítségnyújtás egy sor más, különböző formájában. Részt vállalunk az önkéntesek képzésében, sőt, az önkénteseket foglalkoztató szervezetek vezetőinek felkészítésében is.

Az önkéntesek nemzetközi világnapját az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdeményezte. Ezen az emléknapon, december 5-én azokat a személyeket emelik ki, akik önkéntesen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül különféle mások számára hasznos tevékenységben vesznek részt. Az ENSZ Közgyűlése 1985. december 17-én foglalta határozatba az önkéntesek nemzetközi napjának megtartását, majd a világszervezet 2002. november 26-án újabb közgyűlési határozattal szólította fel a kormányokat, hogy támogassák az önkéntességet, mint a gazdasági és társadalmi fellendülés stratégiai eszközét.

Korunkban, amikor az életünk minden pillanatában azt sugallják nekünk, hogy minden pénzben mérhető és minden pénzért kapható, továbbra is fel kell vállalnunk az önként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett munka becsületét és nem szabad meginognunk abban a hitünkben, hogy ez jó és helyes. A krisztusi szeretetparancs követése számunkra egyértelműen mutatja az utat.  

Tovább kell mennünk.